1 2 3 4 5 6 7 8

4

A border collie nagyon intelligens juhászkutyafajta, ennek összes elônyével és hátrányával. Ideális társ, ha az ember családtagnak, társnak, barátnak tekinti. Ha képes arra, hogy mindennap foglalkozzon vele, ha ki tudja 5elégíteni fizikai, de fôleg szellemi igényeit. Nem elég neki a napi séta, tanítani kell, közös programokat szervezni, rendszeres elfoglaltságot találni a számára. Rengeteg kutyás sport közül lehet választani, terelés, agility, flyball, mentôkutyázás vagy bármilyen egyéb tevékenység megfelel.
Azok viszont, akik nem tudják biztosítani a rendszeres együttlétet, nagyot fognak csalódni,mert ha mi nem foglaljuk le szellemi kapacitását, keres magának elfoglaltságot. Rendkívül találékony ugyanis abban, hogyan tudja magára felhívni a figyelmet: amit lehet, megrág, a kertben ás, az ételt ellopja az asztalról, bármilyen elöl maradó tárgyat tönkretesz. Nem rosszaságból! De nem bírja a semmittevést. Ha nem készül fel a gazdi arra, hogy az új családtagra rengeteg energiát kell szánni, ha nem a kutyázást választja egyedüli hobbinak, csupán egy kedves társat keres, aki mellette van, ne válasszon border collie-t! A borderesség életforma. Nem érdemes sem a saját, sem a kutya életét megnehezíteni a rossz fajtaválasztással.
A képen Jephanil Kamella Chelsie, az elsô magyarországi border collie, fiatal világgyôztes látható 11 évesen, terelés közben.

Kérem, mielôtt BÁRMILYEN típusú, fajtatiszta vagy keverék kiskutya vásárlására szánná el magát, olvassa el ezt:

1

 

3

Általános megjelenés: Arányos kutya, a lágy külsô vonalak kiváló belsô harmóniát, bátorságot és tökéletes kiegyensúlyozottságot sugároznak.
Vérmérséklet: Ellenálló és szorgalmas juhászkutya, sok-sok kitartással, buzgó, éber, figyelmes és nagyon intelligens. Soha nem lehet ideges vagy támadó kedvû
Fej és koponya: A koponya széles, a fülek közt lapos, oldalai fokozatosan és simán vékonyodnak el az orrig. A stop kifejezett. Az arcorri rész erôs, hossza megegyezik az agykoponya hosszával. Az ajkak feszesek, tiszták. Az orrtükör nagy, általában fekete, a kék, barna, vörös egyedeknél a szôrzet színét követôárnyalatú. Az orr és az ajkak folt nélküliek.
Szemek: Egymástól távol ülôk, oválisak, közepesen nagyok, színük harmonizál az egyed színével. A sötétebb szemszín a kívánatos. Kivéve a barna egyedeknél, ahol a világosabb szín, a merléknél a kék, illetve kéken pettyezett megengedett. A tekintet gyöngéd, buzgó, figyelmes és intelligens.
Fülek: Középméretûek, nem ülnek túl közel egymáshoz, félig felállnak.
Száj: A fogak épek, erôsek. Az ollós harapás a kívánatos
Nyak: Mérsékelten hosszú, izmos, enyhén ívelt, a vállak irányába durvaság nélkül szélesedik el.
Elsô rész: A vállak hosszúak, jól szögeltek a felkarral. A felsô lábak jól csontozottak, egyenesek, szembôl nézve párhuzamosak, könyökben sem kifelé, sem befelé nem fordulnak. A lábközép flexibilis.
Törzs: A törzs mérsékelten hosszú, a bordák jól íveltek. A mellkas mély, mérsékelten széles, izmos, enyhén ívelt. A lágyék mély, nem felhúzott.
Hátsó rész: A far széles, izmos. A comb hosszú, széles, izmos. A térd jó szögelésû, a csánk mély, erôs, hátulról nézve egyenesek és párhuzamosak.
Mancsok: Oválisak, jól párnázottak, erôsek, épek. Az ujjak mérsékelten íveltek, szorosan záródnak. A körmök rövidek és erôsek.
Farok: Mélyen tûzött és tartott, csánkig érô, szôrrel dúsan borított. Izgalmi állapotban, illetve mozgás közben felemelkedhet, de sohasem a hát vonala fölé.
Mozgás, járásmód: Szabad mozgású, lágy mozdulatokkal, fáradhatatlan. A mancsait alig emeli mozgás közben, azt a benyomást kelti, hogy a kutya képes a legnagyobb titokban a leggyorsabban mozogni.
Szôrzet: Dupla. A fedôszôrzet mérsékelten hosszú, sûrû, közepesen texturált. A rövid, sûrû, puha aljszôrzettel együtt kiváló védelmet nyújt az idôjárás viszontagságaival szemben. A közepesen hosszú szôrzet a nyakrészen sörényt alkot, a combok és a farok szôrrel jól fedett. A pofán, a füleken, a mellsô lábakon (kivéve a zászlókat), a hátsó lábakon és a csánkrésznél a szôrzet rövid, sûrû. (Vannak rövid szôrû példányok is.)
Szín: Fekete-fehér, kék-fehér, barna-fehér, vörös-fehér, sable-fehér, tricolor. A melírozott változatok is engedélyezettek: blue-merle, red-merle. A fehér nem lehet uralkodó.
Méret: A kanok marmagassága: 48-53 cm, a szukák marmagassága: 48-51 cm.
Hibák: Az elôzô pontoktól való bármely eltérés hibának minôsül, és a hiba súlyosságának pontos arányban kell állnia az eltérés mértékével.
Megjegyzés: A kanoknak két, a herezacskóba teljesen leereszkedett herével kell rendelkezniük

További információk a border színgenetikájáról

További információk a munkavizsga-szabályzatról

Információ a border collie örökletes betegségérôl, a TNS-rôl

 

 

2

A border collie nagy történelmi múltja ellenére fiatal fajtának számít, hiszen az FCI csak 1980-ban ismerte el.
Az angol pásztorkutyák története szorosan összefonódik a juhtenyésztés történetével. A sokszor 1000-1500 birkából álló nyájakhoz erôs, energikus, kitartó kutyára volt szükség. A fajta elnevezése kialakulási helyére, az angol-skót határvidéken fekvô Border Countryra utal. Ez a hegyes-völgyes vidék nedves, hideg éghajlatával kemény feltételeket teremt az itt élôk számára. Ehhez a zord körülményekhez alkalmazkodott az akkori border collie; hihetetlenül edzettek, szívósak, bundájuk vastag, vízlepergetô. Kemény, izmos testük erôt, kitartást sejtet. A farmerek és a pásztorok a fajta ,,tenyésztése” során az adott egyed temperamentuma, intelligenciája szerint válogatták a kutyáikat. A hatalmas intelligenciára nagy szükségük is volt a juhászkutyáknak, mert a pásztorok gyakran akár napokra egyedül hagyták ôket a nyájjal. Így jutottak el az 1500-as évekre egy kimagaslóan kreatív, élénk, érdeklôdô, együttmûködô kutyafajtához.
A collie szót a skót dialektus használta a pásztorkutya megnevezésére. Eredetét homály fedi. Talán a coalley (fekete) vagy a walesi coelius (hûséges) vagy a colley ( skót birkafajta) szóból fejlôdhetett ki.
Az elsô border collie ábrázolások Thomas Bewick 1800-as évek elejérôl származó, A négylábúak története (The History of Quadrupeds) címû könyvében jelennek meg. Az egyik fametszeten a border collie hosszú és rövid szôrû változata látható, alig különbözve a mai formától. Robert Burns, skót költô is tökéletesen írja le a border jellegzetességeit.
A juhászok mindig is rettentô büszkék voltak kutyáik képességeire. Ez vezetett 1873-ban az elsô terelôversenyhez. A megmérettetést Észak-Walesben egy Bala nevû városkában, Mr. Llyold Price vezetésével rendezték meg. A gyôztes Mr. James Thompson Tween nevû kutyája lett. Tween óriási dicsôségre tett szert. A verseny továbbiak is követték: Skóciában 1874-ben, Angliában 1876-ban. Ettôl kezdve rendszeresen rendeztek terelôversenyeket, amelyeken egész 1955-ig Mr. Thompson özvegye, Mrs. Thompson adta át a díjakat.
6 A mai border colliek története Old Hemppel kezdôdött. Old Hemp 1893-ban Northhumberlandben, Adam Telfer tenyészetében született. Késôbb a világ egyik leghíresebb terelôkutyája lett belôle. Hihetetlenül gyorsan és csendben dolgozott. Tulajdonképpen meglepetést jelentett, hogy Old Hemp ilyen szépen terelt, mert apja, Roy nem mutatott különösebb tehetséget ehhez a munkához, anyja viszont annyira igyekezett, hogy szinte magát hipnotizálta a birkák helyett. Old Hemp tipikus példája annak, hogy a kutya a szülei jó tulajdonságait örökli, és a rosszakat nem. Külseje teljesen megfelelt a mai border collie standardjának: hosszú, fekete-fehér bundát viselt, füle kicsi, és félig feláll. Magassága 21 inch. Élete nyolc éve alatt nagyon híres fedezôkan volt, több mint 200 kan és számtalan szu7ka apja, így a legtöbb border collie ôsei között megtalálható.
Abban az évben, mikor Old Hemp élete 1901-ben véget ért, egy kiskutya, Old Kep látta meg a napvilágot, aki késôbb 45-ször nyert terelôversenyt. Fôleg a barátságos természete miatt szerették, mivel az elsô borderek tartottak az idegenektôl. Old Kep génjei megtalálhatóak többek között Herdman's Tommyban (ISDS 16), ô Old Cap unokája. Egy fiát, Dont (ISDS 11) Új-Zélandra exportálták, tôle származnak az ausztrál border collie-k.
8J. M. Wilson legendás handler és tenyésztô volt. Sok bajnokot tenyésztett és tanított be. A legjelentôsebb kutyája Cap volt (ISDS 3036, 1937-ben született), aki sajnos a második világháború alatt élt, így nem mérethette meg magát bajnokságokon. Wartime Capnek is hívták ezért.
A második világháború után nem sokkal, 1947-ben Spot I (ISDS 3624) megnyerte a nemzetközi bajnokságot. Remek stílusban és balance-szal dolgozott. Az ô unokája volt J. M. Wilson kutyája, Mirk (ISDS 4438), Mirk unokája pedig a híres Gilchrist's Spot (ISDS 24981), a skót nemzetközi bajnokág gyôztese 1965-ben és 1966-ban. Utódaira jellemzô volt a jó természet, szép munkastílus és széles kifutás. A 70-es és 80-as évek sok bajnoka is az ô és Wiston Cap utóda volt.9
J. M. Wilson kutyájának, Capnek a vonalából származik az az 1963-ban született, tricolor kutya, aki a legtöbbet használt tenyészkutya volt a border collie-k történetében. Wiston Cap (ISDS 31154) megnyerte a nemzetközi bajnokságot 1965-ben. 1979-ben bekövetkezô haláláig rengeteg utódja született. Mivel ilyen nagyra tartott tenyészkutya volt, a jelenlegi BC-k valamennyire mind visszavezethetôk rá. Ennek következtében sok recesszív jellegzetesség felbukkant. Néhányat közülük szívesen felhasználnak, ilyen például a színezet, de negatív tulajdonságok is, mint a rossz természet és betegségek, például az epilepszia vagy a CEA nevû szembetegség. De tôle származik a felálló fül is.
1906-ban a juhászok megalapították a Nemzetközi Juhászkutya Egyesületet (International Sheepdog Socitey, ISDS), amely napjainkban is mûködik. Ekkortól a fajtára vonatkozó összes információt rögzítik a Tenyésztési Könyvben. 1915-ben az ISDS titkára, James Reid elnevezi a fajtát border collie-nak. A II. világháború után az obedience versenyeknek egyre nôtt a népszerûségük, és természetesen a borderek szinte mindent megnyertek. Azonban a versenyek a Kennel Club rendezésében zajlottak, ezért valamilyen módon regisztrálni kellett a kutyákat. Végül a Kennel Club úgy határozott, hogy azokat az ebeket regisztrálja border collie-ként az obedience nyilvántartásba, amelyek szerepelnek az ISDS törzskönyvében. Sok farmer azonban nem regisztráltatta a kutyáit. Ezért az ISDS, hogy ne veszítse el a mukavérvonalakat, felnôtt kutyákat is regisztrált.
Ekkortájt, 1963-ban az az érdekes helyzet állt elô, hogy Ausztrália már rendelkezett saját border collie standarddal. Harry Glover azonban elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást, megalapította a Border Collie Club of Great Britaint.
1979-ben alakult még egy újabb fajtaklub, a Shoutern Border Collie Club. Ekkor a Kennel Club összehívta mind a három társaságot, hogy jussanak közös nevezôre a fajtaleírást és más kérdéseket illetôen. Így végül sok-sok akadály elhárítása után rendezôdött a helyzet, és megszületett a régi-új fajta, a BORDER COLLIE.